„a mese nem csak megnevettet, de egyúttal erőt is ad”

Mikor három éve először hallottam igazi mesemondót mesélni, rögtön tudtam, hogy mese nélkül többé nem élet az élet, úgyhogy beiratkoztam a Hagyományok Házába népmese tanfolyamra. És ha már egyszer megtanítottak mesét mondani, hát égtem a vágytól, hogy az új tudományt kipróbálhassam. Hol is akadhatna erre jobb hely, mint a kórház, ahol a mesére talán nagyobb szükség van, mint bárhol másutt a világban?

 A Szent László Kórház Gyermek Haematológiai Osztályára tavaly ősz óta járok mesélni. Könnyű dolgom van: a magyar népmesekincs olyan változatos, hogy az aprócskák és nagyobbacskák is megtalálják a sok mese között a kedvencüket. Én pedig ha tudom már, hogy veszedelmes sárkányokról, aranyhajú királykisasszonyról, táltos paripáról, farkasról, rókáról vagy éppen tréfás falusi népekről szeretnének éppen hallani, akkor csak előveszem a megfelelőt a fejemből és már mondom is. A hallgatóközönség pedig igazán hálás. Van, aki tovább meséli a történetet anyukájának, mások csak annyit mondanak a mese végén, hogy „mesélj még” megtoldva egy huncut mosollyal, és olyanok is akadnak akikkel nagyokat kacagunk a mesék furcsa figuráin.

Igazán csodálatos, hogy a mese nem csak megnevettet, de egyúttal erőt is ad. Amíg a gyerek a mesét hallgatja, ő lehet a királyfi, aki leereszkedik az alsó világba, levágja a félelmetes sárkány mind a hét fejét, majd visszatér, és elveszi feleségül a legszebb királykisasszonyt. A mese neonreklámként hirdeti: ha bátor vagy, és kitartasz, akkor tiéd lehet a jutalom.

Az aprócskáknak – akiket sokszor még nem köt le a szövevényes népmese – arról mesélek, amiről hallani szeretnének: Szilajról a lovacskáról, aki elindult világgá, hogy megkeresse a barátait, vagy Maciról és Zsiráfról, akik ugróversenyt játszottak a gyerekszobában. Ez már nehezebb feladat: egyszerre kell mesélni, és közben a történetet kitalálni. Persze a befektetett energia bőségesen megtérül: a tágra nyílt szemek, feszült figyelem, halk kuncogás és néhány elégedett tekintet mindennél többet ér.

Kriván Andrea Gyopárka.