Hírek - Aktualitások
„a mese nem csak megnevettet, de egyúttal erőt is ad”
Mikor három éve először hallottam igazi mesemondót mesélni, rögtön tudtam, hogy mese nélkül többé nem élet az élet, úgyhogy beiratkoztam a Hagyományok Házába népmese tanfolyamra. És ha már egyszer megtanítottak mesét mondani, hát égtem a vágytól, hogy az új tudományt kipróbálhassam. Hol is akadhatna erre jobb hely, mint a kórház, ahol a mesére talán nagyobb szükség van, mint bárhol másutt a világban?
A Szent László Kórház Gyermek Haematológiai Osztályára tavaly ősz óta járok mesélni. Könnyű dolgom van: a magyar népmesekincs olyan változatos, hogy az aprócskák és nagyobbacskák is megtalálják a sok mese között a kedvencüket. Én pedig ha tudom már, hogy veszedelmes sárkányokról, aranyhajú királykisasszonyról, táltos paripáról, farkasról, rókáról vagy éppen tréfás falusi népekről szeretnének éppen hallani, akkor csak előveszem a megfelelőt a fejemből és már mondom is. A hallgatóközönség pedig igazán hálás. Van, aki tovább meséli a történetet anyukájának, mások csak annyit mondanak a mese végén, hogy „mesélj még” megtoldva egy huncut mosollyal, és olyanok is akadnak akikkel nagyokat kacagunk a mesék furcsa figuráin.
Igazán csodálatos, hogy a mese nem csak megnevettet, de egyúttal erőt is ad. Amíg a gyerek a mesét hallgatja, ő lehet a királyfi, aki leereszkedik az alsó világba, levágja a félelmetes sárkány mind a hét fejét, majd visszatér, és elveszi feleségül a legszebb királykisasszonyt. A mese neonreklámként hirdeti: ha bátor vagy, és kitartasz, akkor tiéd lehet a jutalom.
Az aprócskáknak – akiket sokszor még nem köt le a szövevényes népmese – arról mesélek, amiről hallani szeretnének: Szilajról a lovacskáról, aki elindult világgá, hogy megkeresse a barátait, vagy Maciról és Zsiráfról, akik ugróversenyt játszottak a gyerekszobában. Ez már nehezebb feladat: egyszerre kell mesélni, és közben a történetet kitalálni. Persze a befektetett energia bőségesen megtérül: a tágra nyílt szemek, feszült figyelem, halk kuncogás és néhány elégedett tekintet mindennél többet ér.
Kriván Andrea Gyopárka.