"Házad, lakásod lehet bárhol, de az otthonod ott van ahol a családod."

A Déméter ház létrejöttének és működésének célja, hogy azok a családok, akiknek a gyermekének őssejt transzplantációra van szüksége, ha más helyen is, de megőrizhessék az otthon melegét.

A kicsik gyógyulásához nagyon fontos, hogy családtagjaik mellettük lehessenek a fizikailag és lelkileg megterhelő időszakban. A  Déméter Alapítvány ezt a lehetőséget biztosítja. A családok jelenleg 9 apartmanban lakhatnak, amíg tart a kezelés. A vidéki családok a lábadozó gyermekkel pedig addig maradhatnak, amíg a kisbetegnek gyakori kontroll vizsgálatra van szüksége és a gyakori utazás megterhelő lenne. A Déméter házban lakó kisbetegeinkhez, testvérekhez járnak  iskolapedagógusok, kézművesek, zeneterapeuták, egyéb foglalkoztatók, hogy könnyebb legyen a lábadozás időszaka. Mindezt a családok teljesen ingyen vehetik igénybe. Ahhoz, hogy alapítványunk továbbra is fenn tudja tartani a Déméter házat, ezzel segítve a családok együtt maradását, szükségünk van a jóakaratú emberek segítségére.

A gyerekszáj mindig őszinte. Összegyűjtöttünk néhány nagyon kedves aranyköpést, aminél semmi sem bizonyíthatja jobban, hogy kis transzplantáltjaink a nehéz élethelyzetben sem veszítették el kiegyensúlyozottságukat.

Guidó testvérétől kapta az őssejteket. Amikor elindították a transzplantációt, Guidó széttárt karral integetett hívogatóan:

"Gyere Béla, gyere!"

Kata amikor bekerült hozzánk, így mutatkozott be:

„Három és fél éves vagyok és szobatiszta! Kedvenc színem a lila, ha csak tehetem a lila bugyim veszem fel… szerencsére kettő is van.”

Nagyon sokféleképpen hozta tudtunkra, ha már elege volt belőlünk:

- Mit csinálnak a babák?
- Reggeliznek.
- Mit esznek?
- Doktor nénit.

Amikor a kedvenc színekről esett szó Ő nagy komolysággal megjegyezte:

„Az embereknek változnak a színeik.”

Kata rendszeresen gyógyította a babáit és az egyik vizit alkalmával megjegyezte:

„Ne rakd el a sztetoszkópot! Még én fogom használni!”

Ádám, aki öt éves felszólította a vizitelő orvost:

„Vizsgálj meg az oroszkóppal!”

S. Zsolti egy kontroll vizsgálat alkalmával nagyra nyílt szemekkel közölte a frissen nyiratkozott orvossal:

„Dottó bácsi, leesett a hajad!” (Skultéti Zsolt)

A 7 éves Zsoltival beszélgetett, ismerkedett az egyik kórházi tanító néni:

- Te tudsz olvasni, Zsolti?
- Nem tudok, és te tudsz?
- Igen.
- Hogyhogy tudsz???

Zsolti rámutatott egy szivacsra:

„Ez egy pongyabob!”

Ági doktor néni mesél a Bátor Táborról:

- Képzeld Zsolti, a Bátor Táborban lehet kenuzni is!
- Kemózni?? Mi az a kemózás?

És még mindig Zsolti:

„Jaj, de jó, hogy mehetek haza…..rengeteg dolgom van!” (Varsányi Zsolti)

Beni traktoros, aratós játékot játszik a számítógépen:

„Segíteni kell a szegényeket”-mondja. (Józsa Benjámin)

Ákos 3éves és nagyon kedveli Ági doktor nénit:

„Ma a dögös ingem veszem fel! Lesz ma Ági néni?”

Ági doktor nénit Ákos a köpenyénél fogva húzza, és vezeti körbe a szobában.

- Mi vagyok én, Ákos?
- Hát, te vagy az oroszlán!”

Kállai doktor, aki nem egy gracilis alkat beszélget Ákossal:

- Ez a te hintád?
- Igen, de nem ülhetsz rá!

Kállai doktor vizsgálta Ákost és megkérte anyukáját, hogy fogja meg. Ákos felháborodva kérte ki magának:

„Hé, engem nem kell lefogni. Nem vagyok én kisbaba! Te vagy a kisbaba! Egy kis mumus… nem is, egy nagy mumus!!” Péter Ákos Kállaynak